banmarianna.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home

Öt dolog amit megbánunk halálunk előtt

 

Mit bánnak meg leggyakrabban az emberek haláluk előtt?

címkékegészség, Dr. Bán Marianna orvos természetgyógyász

Az alábbi igen tanulságos cikk kapcsán érdemes kicsit megállnunk és elgondolkodnunk az életünk értelmén és azon, ahogyan hozzáállunk. Egy, a hospice-ellátásban dolgozó ausztrál nővér kutatásba fogott, hogy megtudja, mennyire elégedettek önmagukkal az életből távozó emberek. Van- e közös érzés, gondolat az Elkerülhetetlen kapcsán? A válasz : igen! 5 olyan témát talált, ami általánosan előfordult. Kutatásait publikálva szeretné felhívni a figyelmet a valóban fontos életértékekre.

Az eredeti cikk itt olvasható

 

1. "Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt amit mások elvárnak tőlem!" 

 

Tanács: Légy önmagad!
Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy- egy helyzet (vagy egy leélt élet) után azzal szembesült, hogy gyávaságból vagy lustaságból a (látszólag) könnyebb, kényelmesebb utat választotta. Lemondott saját hatalmáról, sorsalakító erejéről, az életét irányító felelősségéről. Odahagyta elképzeléseit, vágyait, nem vette komolyan a bensője által sugallt útmutatást.

Két hang szól „odabentről”: az egyik az én, az ego félelemvezérelt, kishitű, megalkuvó, a pillanatnyi érdekeit szem előtt tartó hangja, míg a másik, az Én, a magasrendű lelki- szellemi énünk hangja, aki érzi, érzékeli és tudja a nagyobb célt, a magasztos eszmét, amit megvalósítani, megélni, megtapasztalni, földelni jött a világba. Lehet, hogy az Én által sugallt cél elérését a külvilágban nem kísérik fanfárok, s az is lehet, hogy sokkal nagyobb erőbefektetést igényel… Mégis, jóleső büszkeséggel és az önazonosság érzésével tölt el bennünket, ha ennek megfelelően cselekszünk. Az ilyen élmények adnak értelmet létünknek, kiemelnek a szürkeségből, és individuummá, Emberré nemesítenek.

Hogyan? Meghallani, megálmodni, majd tudni a célt, hinni önmagunkban, és bátorsággal megcselekedni, amit kell. Ez a „tanács” azonban veszélyes!!! Csak az használhatja eredményesen, aki kellően mély önismerettel bír, aki őszintén szembenéz „gyengeségeivel”, démonaival, azokat megszelídíti, aki képes bölcs szigorral és szeretettel önmaga felé fordulni, aki meglátja és felhasználja az Élet által nyújtott lehetőségeket, aki használja kreatív teremtő potenciálját.
És Az, aki mások elvárásaihoz és értékítéletéhez méri magát, aki kondicionáltságának és félelmeinek engedelmeskedik, aki a körülményei áldozatának mondja magát? Boldogtalanságra kárhoztatja önmagát. Megéri?


 

2. "Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!" 

 

 

Tanács: Szakadj ki a taposómalomból és menj ki a Természetbe! Engedd, hogy kiegyenlítő energiái körülvegyenek, megérintsék bensődet, gyönyörködtessenek és tápláljanak…

Ha van társad, családod, vidd őket is, hogy az Életélmény még jobban összekovácsoljon benneteket.

Keress hobbit, melyben megélheted Gyermeki Énedet, kreativitásodat, melyben nem mások elvárásainak, hanem Éned Álmainak engedelmeskedsz, mely valóban örömmel tölt el. Ha így gondoskodunk a mindennapok egyensúlyáról, a megtapasztalt életöröm munkabírásunkban és eredményeinkben is visszaköszön.

Ez a tanács különösen érzékenyen érintheti a ma emberét. Egyik válság a másik után, leépítés, áremelés, számlák… Igen, ez mind igaz. Ahogyan az is, hogy az ezek nyomán támadó félelemnek engedelmeskedni szó szerint életveszélyes. A halálozási ráta, a nyugtató- és egyéb gyógyszerek fogyasztása soha nem látott csúcsokat döntöget. „Valamennyi férfi beteg szájából elhangzott ez a mondat: A napi hajtás miatt nem maradt elég idő sem a gyerekekre, sem a feleségre.” Megéri?

 

 

3. "Bárcsak  lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet!" 

 

Tanács: Először önmagaddal legyél őszinte. Merj érezni, bármit, ami megjelenik benned. Tudatosítsd az érzéseidet, érzelmeidet és dolgozz velük. Az érzelmi energia hatalmas erő. Ha elfojtod, „zúgva- bőgve töri át a gátat”, majd bensődben és testedben rombol. Még rosszabb, ha megpróbálod meggyőzni magad a nyilvánvaló ellentétéről. Az sem az igazi, ha érzelmeket hazudsz.

 A fent idézett mondat –elsősorban, talán- a szeretet kifejezéséről szól. Azonban minden érzelemre igaz, hogy tartósan elnyomni életveszélyes. Legyél minél többet a „Szemlélő” állapotában. Csak figyeld meg automatizmusaidat, az ego védekező mechanizmusai nyomán gerjedő reakciókat a testedben, gondolataidban és érzéseidben. Ne pótcselekvéseket, pótérzéseket keress, ne menekülj az érzelmeid elől.

A ma embere tökélyre fejlesztette az elfojtást. Maszkot hord. Mintha társadalmi konszenzus is lenne ez, akár csak, mondjuk, Japánban. A nő hisztis, a férfi puhány, ha elérzékenyül, vagy „idegbeteg”, ha dühös…. Több olyan emberrel is beszéltem, akik saját bevallásuk szerint soha nem mutatják ki társaságban az érzéseiket, de ha egyedül vagy a mozi sötétjében néznek egy akár csak kissé érzelmesebb filmet, az addig elfojtott érzelmek „torokszorító gombócként” vagy könnyáradatként jelennek meg. A gombócot és a könnyeket pedig nem csak a főhőssel való együttérzés, de saját, addig sötétben lévő fájdalmuk is táplálja. Jó is lenne ez a szelepmechanizmus, ha a „vége-főcím” után elgondolkodnának könnyeik valódi okán, s esetleg elkezdenének tenni magunkért.

„Görcsbe rándul a gyomrom, ha rágondolok….”, „Ökölbe szorul a kezem, ha meglátom…”- ismerős mondatok, ugye? De valójában mi az oka a reakcióknak? Harag, düh, kishitűség, irigység, félelem…?

Az elfojtott szeretet, a feldolgozatlan harag, önbizalomhiány, bosszúvágy vagy sértettség….. önálló életre kel, és testünkben valósítja meg önmagát. Megéri?
 

 

4. "Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal!" 


Tanács: ki nyitottabb, ki zárkózottabb. Ki beszélgetni, ki bulizni szeret a barátokkal, ki sűrűbben, ki ritkábban… Nem vagyunk egyformák. Egy azonosság azonban van. Ha tudom, hogy van valaki, aki érzelmileg és fizikailag támogat, s akinek szükségfe van rám, jóval könnyebb a kihívásokat elviselni.

Az ember magzati korától kezdve kapcsolatra törekszik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy életfontosságú ösztönös késztetésünk kapcsolatba kerülni a környezetünkkel. A kapcsolatoknak megtartó ereje van. Ha legalább egy ember felé képes vagyok megnyílni, és képes vagyok őt befogadni, már sokkal könnyebb a kihívásokkal szembe nézni. Abraham Maslow mutatott rá a valahová tartozás és az elismerés fontosságára, melyek támogatják az önismeretet, önbecsülést és a kibontakozást. (lásd 2011. decemberi komment: „Úgy segíts, hogy jó legyen”)
Mindannyian emlékszünk Dickens „Karácsonyi ének”- ére…

Ki ezért, ki azért, ki rövidebb, ki hosszabb időre, de jó néhányan magukba zárulnak. A baj ott kezdődik, ha a kulcsot, mely nyitná az ajtót a világra, elveszítik. E „csipkerózsaálom” aztán tetszhalállá transzformálódik, s ha nem ébrednek időben, az élet puszta vegetálássá silányul. Hogy ne így legyen, ne várjunk arra, hogy majd betoppan valaki, aki a barátunk lesz… Kezdeményezzünk kapcsolatokat! Ugye, megéri?
 

 

5. "Bárcsak boldogabb lettem volna!" 

 


 

Tanács: törekedj az egyensúlyra!

Nincs két ember, aki ugyanúgy fogalmazná meg, számára mi a boldogság. Talán nem is lehet általánosítani. Vagy mégis? Érdemes kicsit elgondolkodnunk:

Boldogság: teljes életet élni.

A teljesség a fény és az árnyék, a befogadás és az elengedés, a megérlelés és a kiárasztás, a nevetés és a könny, a munka és a pihenés… - együtt.

A boldog emberre jellemző, hogy egészséges önbizalommal, életkedvvel, nyitottsággal, egyre mélyülő önismerettel él. A felmerülő nehézségekkel képes megküzdeni, önálló (nem kondicionáltsága irányítja), felelősségteljes és elfogadó. Használja sorsalakító erejét, kreativitását, rátalál, és formába önti a benne rejlő tehetséget. Kapcsolatai színesek és építő jellegűek, egyensúlyosak. Önmagával és a környezetével békében, harmóniában él- s mindezek nyomán ő maga is elégedettséget érez.

S mi szab ennek gátat? Hiedelmek téveszmék, melyek akár a kollektív-, akár az egyéni tudattalanból hatva várnak a feloldásra. Hányan mondhatják el, hogy szüleik sorskönyvét élik? Azt a sorsot, ami ellen mindig is lázadtak? (Nagyon sokan!) Mégis észrevétlen, tudattalan szövik tovább a mintát. Amíg nem a saját életét éli valaki, a boldogságnak esélye sincs kiteljesedni. Megéri?


A cikkhez kapcsolódó filmajánló: Bakancslista

A cikkhez kapcsolódó írás a Honlapon: „Úgy segíts, hogy jó legyen!”

 

> Vissza a kezdőlapra


 

Mobiltelefon: + 36 30 475 2859

Vezetékes telefon: + 36 1 210 1461

Skype: ladynada68

E-mail: ladynada[kukac]t-online[pont]hu


 

 

Keresés az oldalon