banmarianna.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Home

Elgondolkodtató

 

A Karácsony ízei

címkék:  karácsony,  Dr. Bán Marianna orvos természetgyógyász

Miről mesélnek a Karácsony ízei?

 
Dió
 
karácsony ízei diólegnagyobb méretű olajos magvunk alakja és felépítése
az emberi fejre emlékeztet. Külső csontos héja a
koponyát, belső hártyája az agyhártyát, tekervényei pedig
az agyállományt idézik. A mag két részre osztott, ami megfeleltethető a
jobb és a bal agyfélnek, illetve az őket összekötő agyállománynak. Ideg- és
hormonrendszerünk kormányosának nagy mennyiségben van szüksége a
telítetlen zsírokra.  A dió „természetes agyfényesítőként” is szolgál, hatására
„olajozottabban forognak az agykerekek”. Szelén, mangán, omega3
zsírsav, flavonoidok, kálium a legnagyobb mennyiségben jelen lévő tápanyagok.
 
 
Mák
 
karácsonyi ízek mákmíg a dió egy nagy mag, addig a máktermés belsejében
milliónyi apró mákszem található. Szimbológiásan gondolkodva
a férfi- ivarmirigyek és a termékenység juthatnak
eszünkbe. Más megközelítésben, míg a dió a gondolkodással,
az éber tudattal áll kapcsolatban, addig a mák a tudattalannal, az
ösztön-énünkkel kapcsolatos. Nem véletlen, hogy ez utóbbiból tudatmódosító
szer is készül.
 
Tehát a karácsonyi asztal diós és mákos finomságai szimbolizálják a tudatos
és a tudattalannal, a fény és az árnyék, az éber tudat és a tudattalan, a
szellemi és a testi szükséges egyensúlyát. A Karácsony a Fény születésének
ünnepe, az Ige Testté válása, a teremtő folyamat szimbóluma.
 
 
Alma
 
karácsonyi ízek: almaTalán a legrégibb közismert szimbólum a Paradicsomi alma, mely a
kereszténység térhódítása után a „bűnbeesés” szimbólumává
vált. Pogány szertartásokban az Életet, a termékenységet, az
összetartozást és az ember felemelkedésének lehetőségét, a
tudatosodást és a fehér mágiát, később, mint „országalma” a
hatalmat szimbolizálja. 
 
 
Jellegzetes karácsonyi fűszereink: a Fahéj, a Kardamom és a Szegfűszeg
 
karácsonyi ízek: fahéjA Tűz elemhez tartozva a fizikai testben melegítő hatást
fejtenek ki. A gyökércsakrára és a napfonat- csakra fizikai és
éteri szintjeire hatva élénkítik a testérzetet, a test
energiarendszerének alapját, rezgéseikkel a jelenben
tartanak, elűzik a melankóliát, csillapítják a szellemi túlterhelésből fakadó
fáradtságot, afrodiziákumként pedig serkentik a szexuális energiát. A mai
átlagember a konyhán kívül csekély jelentőséget tulajdonít a „fűszerszámoknak”,
pedig nem is olyan régen még gyógyszerként (antibiotikus hatás, hangulatjavítás,
fájdalomcsillapítás, emésztés- serkentés) és fizetőeszközként tisztelték őket.  A
keleti konyha és -gyógyászat ma is méltó szerepet tulajdonít nekik a
mindennapokban.
 
 
Méz
 
méz: karácsonyi ízek„Tejjel- mézzel folyó (K)kánaán” –e mondás híven tükrözi, hogy
a méz a testi jóllét, a bőség, és a tápláltság szimbóluma. Közismert,
hogy rengeteg biológiailag aktív, gyógyulásunkat támogató a
nyagot tartalmaz. Az aranysárga, édes finomság felmelegíti a
testet és lelkünkre is pozitív hatást gyakorol. Külsőleg méregtelenítő- és
tonizáló masszázsra használjuk. Belsőleg roborálásra, gyulladáscsökkentésre
(legismertebb: légúti betegségek gyógyítása(hárs)). Hormonszerű hatása
pozitívan befolyásolja szervezetünket. Tekintsünk rá a Természet
orvosságaként, a rendkívül káros finomított cukor mértékkel fogyasztott,
egészséges alternatívájaként. A fejlett országok lakosai többszörösét
fogyasztják az elfogadható cukormennyiségnek. Többek között ez is
kitüntetett szereppel bír a népbetegségek számának drasztikus emelkedésében.
 

Vissza a főoldalra

Advent misztériuma

 

Egészség és betegség

címkék:  egészség, Dr. Bán Marianna orvos természetgyógyász


Vajon Te egészséges vagy? Létezik egészséges ember? Mit jelent az egészség?
Vannak, akik azonnal rávágják: „igen, persze. Nem is emlékszem, mikor voltam beteg.” (Hmm, ennyi volna?)


Egészségesnek lenni annyi, mint mély önismerettel rendelkezve dinamikus egyensúlyi állapotban létezni a külső- belső környezettel. Biológiai, ökológiai, mentális/ pszichés, spirituális… értelemben egyaránt.  A különböző ingerekre a megfelelő módon reagálni. Mi a megfelelő? Ha reakciónk nyomán önmagunkban és a környezetünkben előrevivő, építő jellegű változások generálódnak, s a változásokhoz alkalmazkodni vagyunk képesek.
Ehhez megfelelő lelki- szellemi és fizikai táplálék szükséges. Mivel tápláljuk önmagunkat napról napra? Vajon, belegondolunk-e, hogy az hogyan hat ránk? Mi kerül be és mi kerül ki? Közben mi történik odabenn? Fizikai, érzelmi, mentális és spirituális értelemben egyaránt. Milyen és kitől- mitől származó gondolatokat fogadunk be, teszünk magunkévá, és miért? Mi befolyásolja választásainkat? Divat? Reklám? Félelem? Elvárás? Hol vagyunk mi magunk jelen a választásainkban?

 

A NŐ

címkék:  nő, meddőség, Dr. Bán Marianna orvos - természetgyógyász

Az ember világképét a prehisztorikus időktől fogva évezredeken át a duális és holisztikus szemlélet jellemezte. Az emberiség kollektív tudatalattijában és tudatában az ellentétes erők elválaszthatatlan egységet alkottak: az éj és a nappal, a víz és a tűz, a befogadás és a kiáradás, az élet és a halál, a láthatatlan és a látható, az ember és a természet, az egyén és a közösség …, a nő és a férfi.

 

A NŐ

Természetes volt, hogy bármi csak környezetében értelmezhető, azzal szorosan összefügg. E duális rendszerekben bármelyik tényező megváltozása maga után vonja a másik változását is.
Az ember természeti és közösségi lény volt (és az ma is, bár igyekszik ezt figyelmen kívül hagyni).
Teste tükrözte a természetes ritmusokat: a holdciklusokat, a diurnalitást, az évszakok változását, a test természetes hormonális változásait, öregedési folyamatait.

A korai társadalmi berendezkedést a női és férfi közösségek megtartó ereje jellemezte. Közös rituálék, beavatások, eszmecserék, egymás támogatása, közös feladatok kovácsolták eggyé.

Ma már csak szeretetkapcsolatban és/vagy tartósan együtt élő- dolgozó nők egymáshoz hangolódó menstruációs ciklusa idézi az „Aranykort”.
A civilizáció folyományaként az eredendő dualitást a polaritás váltotta fel, s ez az uralkodó nézet napjainkban is. Az értékváltás (és értékválság) pedig számos testi- mentális diszfunkció forrásává vált, mind egyéni, mind társadalmi szinten, nőkben és férfiakban egyaránt. Egyéni identitászavar, válságba jutott házasságok, a házasság intézményének leértékelődése, szaporodó gyermek- és felnőttkori pszichés zavarok, a maszkulin értékek felmagasztalása fémjelzik korunkat.

Pedig:„Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfivá és asszonnyá teremté őket.”


 

Az eredendő női princípium

A Nő gömbölyű, puha, meleg, tápláló. Ha anya, tanúsíthatják ezt gyermekei, ha még nem, férje vagy szeretője.
Mi nők mindannyian a Nagy Anya leányai és örökösei vagyunk. Örökül kaptuk az Életet, az életadás-, az óvó gondoskodás-, a ne-/nö-velés feladatát. A bennünk élő ősi asszony érti a szél zúgását, a patak vizének csobogását, a test és a lélek fájdalmát…

Testünk középpontjába teremtett bölcsőnkben őrizzük az örökül kapott önzetlen szolgálat és szeretet szüntelen árasztásának képességét, feladatát. E bölcsőből az ősi női bölcsesség, mint tápláló, megtartó fény árad a világra.
Kaptunk ezer meg ezer arcot, erőt, a hallgatás és figyelmes meghallgatás-, az életadás-, a gondoskodás-, a gyógyítás-, a támogatás-, a vigasznyújtás-, a kísérés-, az útra bocsátás feladatát, a befogadás és transzmutálás csodáját.
Még hosszan sorolhatnám, mi mindenben részeltette a Nőt a Mindenség Teremtője. Ránk bízta legféltettebb kincsének, az Életnek őrzését.

És mi mégis elégedetlenek voltunk/ vagyunk. Követve a férfias gondolkodást, elhittük, hogy ez kevés és mit sem ér a maszkulin értékekkel szemben. Idővel fellázadtunk, de a mozgalmak zászlajára mégsem a Női Értékek rehabilitálása, az egyenrangúság, de az egyformaság utópiája került. Ma már legalább annyit, nem ritkán többet dolgozunk, mint a férfi, feláldozva e hamis oltáron lényegünket. Eltűnőben vannak a hagyományos női értékek, s ezzel párhuzamosan a férfiszerep is anómiássá válik. A feminizmus félresiklott forradalma nem gyógyította be a női lélek évezredes sebeit, nem emelte vissza a nőt egységképző küldetésébe. Ahogy a mondás tartja, „a vízzel kiöntöttük a gyereket is”.

Csak győzködtük és győzködjük magunkat, kívülről akartunk és várunk elismerést, pozíciót, miegymást- anélkül, hogy mi magunk hinnénk és élnénk a Nőt. E skizoid helyzet még a génállományban is tükröződik: jóideje már nem ritka, például, az olyan génmutáció, melyben a két női nemi X- kromoszóma helyett csak egy van (Turner- szindróma).

Mindkét nem birtokolja a feminin és maszkulin tulajdonságokat, lehetőségeket, de a maszkulin energia a nőben nem a férfiszerepek beteljesítését hivatott segíteni.
Mások vagyunk. Még akkor is, ha hordunk nadrágot, vagy ha mi hordjuk a nadrágot…

Nem csoda, hogy ebben a helyzetben megannyi testi- mentális betegség, identitászavar jellemzi a női nemet. S ez a zavar az Élet kontinuitását veszélyezteti.


 

A tudatmanipuláció hatása

Az ősi korok Földanya/ Istennő ünnepeit és a nővé avatás szentségét, a női lét férfiéhez hasonló isteni eredetének tudatát megfojtotta a maszkulin vallás. A Nő üldözötté vált, kiátkozva, akár máglyán végezte. Látomásaink, megérzéseink, testünk jelzései, hormonális működésünk tisztátalannak és bűnösnek mutattak bennünket a férfitársadalom szemében. A leigázásért, a női erő megfojtásáért még a történelemhamisítás sem volt drága. Miért is ilyen félelmetes a női erő? ...
Lefokozva, szexuális tárgy és rabszolga lett hosszú időre. Mi több, ma is vannak olyan társadalmak, ahol mindennapos a csonkítás, a másodrendűnek tekintés, a szentesített gyilkosság  …


És volt az alternatíva, a nő az istenség „jegyese” is lehetett, ha elég befolyásos volt a család.
A Nő (még) él. „Hogyan lehetne hát ellehetetleníteni?” Remek eszköz erre a nagyhatalmú média és a divatipar. A gerjesztett nőmítoszok megfosztják a gyengébb öntudattal bírókat önazonosságuktól.
Megalkották a Jó Nő mítoszát, ami sokakban az elsődleges szorongásfaktor.
A Jó Nő mindig üde, fiatal, szolgálatkész, sima bőrű, vérét elrejti, illatos, nagy mellű és darázsderekú, van fürdőszoba- mérlege, fitnesz-bérlete, implantátuma, diétázik, egyszerre, egy időben tökéletes anya, feleség, szerető, házvezetőnő, munkatárs, de mégis kellően butácska (vagy legalábbis úgy tesz), aki nem veszélyezteti a férfi (vélt) fölényét és hatalmát. A Jó Nő a 48 órás programot is játszva, mosolyogva és kívánatosan teljesíti 24 óra alatt, testét átszabatja, gyógyszereket szed és adagol a családjának… - sugallják a reklámok. (És mennyien asszisztálnak ehhez.) Nem lenne túlzás a történelmi korok felsorolásába a „műanyagkor” stádiumot is bevenni.

És mit okoz ez a férfiban? Hacsak nem „alfahím”, vagy mentálisan tökéletesen egészséges és kiegyensúlyozott, úgy érzi, ezen az életterületen is csak a „selejt” jutott …, mert hát nem lehet minden „bétahím” szerzetes, mint ahogy nem lehetünk azonosak az aktuális szexszimbólum- szupernővel. Ennek folyományaként pedig az egyre gyűlő, lefojtott düh a nőre irányul.

Még jó, hogy van valamennyi mentális immunitás, és az agy nem valamiféle szivacs, ami mindent felszív. Jó, hogy van némi késleltetés, fékmechanizmus, véderő- talán kibírja még
egy darabig …
De egyéni szinten, terapeutaként, nap, mint nap találkozhatunk az anómia testet- lelket nyomorító hatásával.

Az nem lehet, hogy most, az öntudatlan, megörökölt bosszútól vezérelve eldobjuk annak lehetőségét, hogy azt, amit a régi korok férfije kiszakított elődeinkből, a nőiség kollektív tudatából, végre újra integráljuk önmagunkba és világunkba. Nem dobhatjuk oda női mivoltunk teljes spektrumát, nem engedhetünk a maszkulinizáció fertőző erejének. (Sokkal több lenne a vesztesége ennek, mint elsőre gondolnánk. Ha csak bolygónk- mely a spirituális tanítások szerint feminin energetikájú- haláltusáját nézzük is…
A szimbológia nyelvén ez saját nőiségünk haldoklását, az élet haldoklását is jelenti.)

Nehéz és szerteágazó feladat ez, több szempontból is. Például: a modern világban riasztó mértéket öltött a válások száma. Egyre több a gyermekét kényszerűen, de akár tudatosan egyedül nevelő nő.
Mivel megszűntek a nagycsaládok, illetve a többgenerációs együttélési formák, a család egységét támogató nemi szereposztás, a nők gyakran arra kényszerülnek, hogy átmenetileg vagy akár tartósan túlterhelődve beemeljék a férfiszerepeket is mindennapjaikba. Történik ez sokszor a női szerepek kárára. S nem csak a szerep, de a „persona”, a személyiség is lassan visszafordíthatatlan válságba kerül. De hova vezet ez? A család, mint a társadalom alapegysége megszűnik a teljesség értékét közvetíteni. A nő pedig megéli, hogy élete egyik területén sem tud igazán boldogító, megnyugtató, elégedettséggel szolgáló energiákat működtetni. Csak tetézi ezt a közösségi lét, mint megtartó- támogató erő eltűnése.

Egy másik jelenség, ami az élet minden területén tükröződik, a specializálódás, a tudat és az önismeret egyfajta „beszűkülése”. Akárcsak agyi kapacitásunkból, a személyiségünkbe kódolt végtelen lehetőségmezőből is csupán néhány százaléknyit aknázunk ki, tapasztalunk meg, s azt hisszük e töredékrész vagyunk. Ez egyaránt igaz férfire és nőre is.

Ahhoz, hogy adekvát módon tudjuk működtetni teremtő energiáink varázslatos tárházát, meg kell értenünk, és élnünk kell testi és szellemi génjeink, örökségünk látható és láthatatlan dimenzióiban pihenő archetípusait. Ezen erők a legtöbb ember számára ismertek. Bár a judeo- keresztény világ a nőiséget lefokozta, teljességének nagy részét még a Bibliából is kiirtotta, az ősi kultúrák mítoszai, mondái, meséi őrzik az IstenNő arcait.   

Ha egy nő megélheti lelkébe oltott archetípusait, korszakait és nem kényszerül elnyomni magában egyiket- másikat, valóban az Élet kiapadhatatlan forrásául szolgál környezete számára. Ha nem nyomorítják előítéletek, megfelelési kényszer, megfélemlítés, túlterhelés, kényszerű vagy öntudatlan önfeláldozás személyiségéből nyugodt, tápláló, megtartó erő sugárzik, gyermekei pedig egészséges lelkülettel ezt az értéket viszik tovább. Ez pedig az egészséges társadalom alapja.
Ha azonban nőisége öröklött vagy szerzett módon tartósan meggyengül, az testében pszichoszomatikus tünetek egész sorát indítja el. Mostanra riasztó mértéket öltött a női daganatos megbetegedések száma, és egyáltalán az általános egészségi mutatók is alarmírozóak. Egyre gyakoribb, hogy már kamaszkorban megjelenik, majd tartóssá válik a diszmenorrhea.


A Nő kishalála,
azaz a premenstruális diszfóriás zavar és a diszmenorrhea

A nő hormonális ciklusa eredendően a Hold „járásához” igazodik. (Az ősi életelveknek
A legtöbben átélték már, hogy a hormonális változások hatással vannak a hangulati életre és a testre is. Ki kevésbé, ki fájdalmasan megrázó módon éli át a „havi baj” (egy újabb szó-díszpéldánya megítélésünknek) vagy az azt megelőző időszak napjait.


Ahogy a test- és vele a tudatalatti- készül az elengedésre és megújulásra- újjászületésre, az idegrendszer kibillenhet egyensúlyából, az izmok görcsbe feszülnek. Ebben az állapotban a legkevésbé sem vágyunk nőnek lenni. A (z újjá-) születés elengedése az addigiaknak és átlépés az ismeretlenbe. Ilyenkor bizonytalanságunk, tudatalatti félelmeink uralják elménket. Mintha a leváló nyálkahártya kinyitná az alvilág kapuit… Saját megfigyeléseim szerint az olyan nők, akik nincsenek építő és kölcsönös kapcsolatban Ősi Nőiségükkel, testükkel, tudatalattijukkal, sokkal nagyobb számban élik át az öntörvényű hangulatingadozásokat, disztímiát és testi fájdalmakat, egyéb kísérő tüneteket.


1993-ban a DSM IV-et összeállító orvos- csoport megalkotta a premenstruális diszfória betegségkategóriát.
Mind a diszfória, mind a menstruáció zavarai női én-arcaink zavarát szimbolizálják. Bensőnk már a testi vészjelző rendszert kénytelen használni, hogy felhívja figyelmünket a változtatás égető szükségére. A petefészek és a méhnyálkahártya ciklikus működése a Hold hatásának rendelődik alá. A Hold a jungiánus lélektanban a női minőség, a víz elem, a befogadó, a feloldó, a tudatalatti birodalma…


A "nagyhalál", a legnyilvánvalóbb vészharand: a meddőség 

A meddőség és a szándékolatlan kései gyermekvárás nem újkeletű, de már a Biblia is megemlíti, hogy a vélt termékeny időszakon jócskán túl lévő, addig gyermektelen nő megfogan. Kétségtelen, azonban, hogy napjainkban egyre több nő szembesül a teherbeesés nehézségeivel.
Amerikai kutatások bizonyítják, hogy a különböző etiológiájú meddőségek között a leggyakoribb, az összes páciens 30-50%-ában előforduló ún. funkcionális meddőség. Az állapotot jellemzi, hogy nincs kimutatható oka, nincsenek magyarázó kóros élettani vagy anatómiai eltérések.


Samuel K. Wasser amerikai biológus a jelenségnek az adaptív reprodukciós kudarc nevet adta, ezzel is kifejezve tudományosan is alátámasztott tiltakozását a rutin- és futószalagszerű betegellátással, a válogatás nélküli, a női szervezetet elmérgező hormonterápiákkal és inszeminációkkal szemben. Szerinte e nők szervezete így válaszol a belső és külső lelki- mentális- fizikális, környezeti és szociális körülményekre, mintegy jobb időkre halasztva a gyermekvállalást.
Így válik érthetővé, hogy miért marad várakozáson alul a mesterséges megtermékenyítések sikeraránya. Ez a gyakorlat teljesen figyelmen kívül hagyja a láthatatlan dimenziót. Pedig a biológusok és állattenyésztők már jól ismerik a jelenséget.


A szervezet kommunikációs- és végrehajtó hálózata, a PNEI- rendszer megakadályozza, korai vetélésre, vagy koraszülésre „ítéli” a terhességet az anya védelmében (sebaj, mondja az orvostudomány, fektetéssel, és újabb hormonadagokkal, miegyébbel akkor is benntartjuk azt a gyereket!).
A kutatások alátámasztják, nem a külső körülmények objektív jellegzetességei, hanem azok szubjektív megélése játssza a döntő szerepet az egészség/betegség állapotában.


Az anya lelkiállapota döntően befolyásolja a leendő vagy a már jelen lévő magzat állapotát is. De a természet bölcsessége- miszerint ne örökítsük tovább a kivédhetőt, se külső, se belkörülményként- kijátszható, hisz az ember a teremtés csúcsa. Isten. Legalábbis szeretné ezt gondolni. Mindeközben fenntartja és gerjeszti azt a lélek- és személyiségromboló tévhitet, hogy ha egy nő nem szül egy év tartós és rendszeres nemi aktivitás után, selejtes, beavatkozásra szorul. S ha minden pénz- és erőforrás kimerül (mert nagy „biznisz” ez) marad az örökbefogadás, a maga sokszor végtelenül megalázó és körülményes, nem ritkán több éves bizonytalanságával és procedúrájával.

Az anyaságról

Társadalmi- gazdasági- szociális berendezkedésünk és helyzetünk ma már szinte minden családban nélkülözhetetlenné teszi a nő munkavállalását. A munkaerőpiac és a kereseti viszonyok azonban szemben állnak az anyaszerep kívánalmaival. Szinte lehetetlen felelősen eldönteni, mikor és hány gyermeket szüljünk. Az első gyermek születése kitolódott. E változatlan tendencia pedig felveti a „mikor érdemes és meddig szabad” kérdését, melynek eldöntését a fentieken kívül számos téveszme nehezíti (pl. vélt korhatár, társadalmi elvárások).

 
A téma másik sarokpontja az anyává válás folyamatának vészjósló lerövidülése (mielőbb vissza a munkába).
Egy önazonosságában sérült női társadalmat az anyává válás félelme is sújt. Ezt csak tetézi a modern szülésgyakorlat, melyben a nő (és a világra igyekvő gyermek) a közösségtől elszakítva, a női test eredendő bölcsességétől, a beavatás folyamatától és az intimitástól (medikalizált szülés, fekvés, vegyi fájdalomcsillapítás, indokolatlan gát- és császármetszés…) megfosztva éli át a szülést- születést. (Hol vannak a bábák és a születésházak?)

 

 

Mobiltelefon: + 36 30 475 2859

Vezetékes telefon: + 36 1 210 1461

Skype: ladynada68

E-mail: ladynada[kukac]t-online[pont]hu

 

Keresés az oldalon